mákmező

kopik a kávéfolt
kopik a bélsár
kopik a málé hold
kopik a kő vár
kopnak a bútorok
kopnak a képek
kopó otthonok
elkopó népek
Kopik a hátam
sok kopásért sokat tegyek
kopnak a gondok, anyajegyek
kopok kopva kopogok,
hogy hová legyek, hová leszek...
És ha valamit elkapok...
nem kapkodok
elkopok, kikopok
ki kopog?

                                   medredben dermedek meg
                                               ócska szalon

                                                   aszfalt
                                                  gépzsír
                                                 nyugalom

                                              falon asztalon
                                        zilált marások, vésetek

                                            ki lát? ti késtetek
                                        és nevetek hadarom,
                                nap a hátamon hasítva sírt kelést,
               hogy jó napot massza eszméim egy pontba suvassza

                           mert nem rettegek,  meredten nézem
                                        és kedvetlen kétlem,
                                         
                                         szurdok terpesz

                         szája szegletében herpeszt véltem...
                        de eleget éltem, hogy tudjam kullancs

                                     egy fricska mi kifakad...
                                     feje vele szakad bele...

                                 jele karimája vörös korong
           vad imája bőrén pőrén hagyja pigmentjeit megnyomtatja...

           Áruló ha látjátok vele imádjátok ezt a napot és a gyönyört...
                                mi gyűrt szegletekhez gyötört,
mától a kínnal kábítóm magam vágyam veszett vágya veszve van...