Szodoma nyomora

Ennyi
...
ennyi kellett

már nagyon

                          

 
 itt vagyok most,
 élénkek a színek

 A fészer sarkában rongyok...
 a hígító illata markol a hasamba és
 arcom felszínét hevíti a nap,
 por és piszok tobzódik előttem
 bátran lélegzem be a tüdőm mélyére mind,
 nem érzek belőlük semmit...

 Itt állok a kiselejtezett íróasztalnál,
 és görcsösen markolom a fiók száját...
 Micsoda holmikat nyelt le
 Mennyi megsárgult szegély, mennyi fénykép...
 Régi játékok,
 amikkel hónapokat töltött még az ember...
 Aztán felnőtt és a tárgyak játszottak vele,
 így mindegyiket nagyon hamar megunta

 Abban a zsákban ott, a szárító alatt...
 Olyan holmik vannak,
 amiket én nem vagyok képes kezelni
 Annyi emléket ittak magukba,
 hogy kiszámíthatatlanná váltak
 Még szeptemberben egy kisgyerek,
 a munkatársam lánya...
 Kihúzta a zsák száját összefogó szalagot...
 kis kezeiben odahozta nekem...
 ...
 
 Elképzeltem amint a vastag szalag
 a lány apró fehér nyakára tekeredik
 
   És én 
 
   húzom 
 
   húzom
 
   húzom

 aztán bekötöttem a zsákot és minden jobb lett...
 Sosem mondtam el a munkatársamnak mi volt velem...
 Miért ért véget a sütögetés sokkal előbb

 mindenkinek vannak ilyen halmazai...
 amik látszólag csupa ócska limlom
 de csak az illatuk vagy a formájuk is elég...

 a deformáláshoz ---

 meg kéne szabadulnom itt mindentől...
 Tűznek ereszteni az egész fészert...
 akkor talán még megmenekülhetnék attól ami jön...

 minden egyes lépés elkorcsosít...
 lassan belesüllyesztem a kezem a zsákba...
 
 vizes
 poshadt
 Beázott és megrohadt...

 Rohanok,
 kapkodom a levegőt,
 a dohányzás nem viccel...

 elestem...
 Minkét térdem tiszta fű...
 A kezem elviselhetetlenül bűzlik...
 Talán a múlttól...
 
 Eltartom a testemtől...
 arcom a füvön...
 rovarok nyüzsögnek...
 még mindig gyógyítgat a nap...
 Milyen érzést húztam ki...
 Az életem nyári táborának
 szánalmas vetélkedője volt a mai... 

 én húztam, de már csak veszteni tudok...

    

Tömpe-lábú napfény csuklik a kabin sarkában...
belihegi a teret félelmeivel, és stílusjegyei parázna vergődéseivel...

A vékony fémdoboz lemezeinek túloldaláról kiálltja egy jócskán dohányos orgánummal bíró idegen...

- Állj elém ha mersz!

 Kitekerem a nyakad mint egy csirkének...

Az a pár deszka megremeg, felbillen minden...
A lécekbe vert szögek fogak, és ezek a padlón csapkodó fenevadak egy bátortalan bátor lépteinek krokodiljai...

Kivágódik az ajtó...

Egy vékony halk hang elmélyül és üvöltésbe kezd...

- Itt vagyok te rezes ujjú rekedtes dohányos...
  Itt vagyok, ha bikanyakat dörzsölgetnél...

És a szemrehányó lélek összezsugorodva menekült
a tömpe-lábú napfény helyére, elpityeregni a préselt lemezeknek, hogy legyőzte őt egyetlen emberi érzés...

   

  

Sosem vágtam még fába szerelmem nevét,
mondok én valamit...
Egy szerelmem sem ért többet egy fánál, már ha volt nekem egyáltalán olyanom...
Szerelmem.
Megvetik ezeket a szavakat...
Most itt állok egy megfent késsel a kezemben a számomra legdrágább törzsnél...
Az összes megbántott nő és lány dereka egybeolvad előttem, és magam elé képzelem, amint vések...

Egy hosszú szót...

Mit kéne itt hagynom?
Melyiket a sok közül?

És most érzek...


Apró forgácsok vannak a kezemen...
A buszmegállóban ülök, beteg-sárgák a fények...

Csak pár háncsot gyötörtem le a törzsről, épp hogy csak legyen rajta egy fehér folt, ami idővel bebarnul...
A feleségem vár engem...
A gyermekeim szeretnek...
Valaha én is szerettem őket...
De ezzel a busszal nem haza megyek...
A katonai táskámban van egy balta...
Meglátogatom egy régi ismerősömet...

Kotrom a konténerről a rozsdát...
Vizes a farmernadrágom itt vagyok és az oldaláról kotrom a rozsdát...
Igen, rozsdát...
Bejött valaki a sikátorba fütyülni.
(itt fütyül -ott fütyül)
Érzések támasztják a hátam...
Ez a kurva szél még mindig fütyül.


Fütyül...


Valami mélyen belevág a combomba...
Olyan jót nevetek, aztán átfordul sírásba...
Vér és mocsok...
Vérben és mocsokban csapkodok, pancsolok...
Egy rozsdás konzerv teteje vágott meg.
Jut eszembe, már nem kaparom a rozsdát...

Kis tégely bújt meg a zsebemben...


"bensőmben veszélyes métely ártalma, majd kordában tartja kis tégely ártalma."


mondogatom magamban ezt a mondatot...
Magamba neveltem...

És felpattintom a fehér kerek műanyag tető...
Egy marék a szájba, rágás, fintor...

köhögők, közben támasztom a téglafalat...

Milyen kár mind kiokádtam...
Még egy marék, és egy kis nyomaték a közeli pocsolyából...

Minden rendben, minden rendben, mindjárt az utcán leszek és azok ott kint megint megmenthetnek...

Ó napfény csodás barátom, bazdmeg bazdmeg...
Beszélek ugyanakkor motyogok, itt van ez az az érzés...
Valami nincs rendben....

Hátamon egy kéz...
Rossz emlékeket idéz...

- Uram, uram jól van!

-Nem. nem vagyok jól, nem látod...

Nem ő lesz az,
szaladok, de nem megy persze...
Csetlés botlás...

Émelygek valami szívja a tarkóm...


Ó de remek ébredés egy nyilvános vécében...
Bár pirulát kikotrok a zsebemből...

"Kékek zöldek, szép termést hoznak elmeföldnek"

Ha egy rózsaszínre is rátalálok, ígérem jobban leszek...
 
Ki a szabadba, igazi Rossz szó...

Hagyta el a számat, káromkodás keverék...

Ó egy önérzetes felfigyel...
- Mami Kurva bundában van bazdmeg...
- Örököltem...

- Akkor miről beszélünk én is...

Zsíros mocskos hajamat tépem...
Gyorsan meg kell találjam, és habzó szájjal az ölébe kell essek...

Figyelj te,

- M - E - G - Ő - R - Ü - L - T - E - M -

A készítmény esetében leggyakrabban tapasztalt mellékhatások:

- gyors szívverés

- látászavar

- székrekedés

- szájszárazság

- émelygés

- hányás

- fáradtság

- rossz közérzet

- láz

- allergiás sokk

- túlérzékenységi reakciók

- kóros májfunkciós laboratóriumi értékek

- görcsök

- szédülés

- fejfájás

- álmatlanság

- aluszékonyság

- remegés

- nyugtalanság

- zavartság

- tájékozódási zavar

- hallucináció

- vizeletpangás

- hörgőgörcs

- allergiás eredetű vizenyő

- bőrgyulladás

- viszketés

- bőrkiütések

- fokozott méretű verítékezés

- alacsony vérnyomás